A DiGeorge szindróma prenatális diagnosztikája. A non invaziv vizsgálóeljárások használhatósága a submicroscopos microdeléciós szindrómák szűrésében
Dr Tidrenczel Zsolt¹, dr Tardy Erika¹, Sarkadi Edina¹, dr Simon Judit¹, dr Demeter János¹, dr Beke Artúr², dr Hajdú Júlia³
¹Honvéd Kórház, Szülészet- Nőgyógyászati osztály, Genetikai Centrum
²Semmelweis Egyetem, I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
³Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
A DiGeorge szindróma (22q11 deléciós szindróma) az egyik leggyakoribb kromoszómális rendellenesség. A kórkép oka a 22-es kromoszóma instabil szerkezetű hosszú karjának a törékenysége és a kromoszóma szakasz szerkezeti rendellenességekre való hajlama. A leggyakoribb 22q11 mikrodeléció a betegek 90%-ban kb. 3 Mb nagyságú, a kisebb deléciók alig 10%-ban fordulnak elő. A hosszú kar deléciója a klinikai fenotípus változó formájával járhat, így pl. a DiGeorge, a velocardiofaciális, conotruncal anomaly face (Takao) szindróma vagy az isolated outflow tract defects of the heart (OIFT), melyeket összefoglaló néven 22q11 deléciós szindróma (22q11DS) néven említ a szakirodalom (OMIM 188400/192430). Előfordulás a legújabb adatok szerint kb. 1:1000-2000, a leggyakoribb mikrodeléciós kórkép. A kórkép prenatális szűrése ill. diagnosztikája nem megoldott, nincs a kórképre egyértelműen jellemző prenatálisan észlelhető kórjelző magzati eltérés. A posztnatálisan előforduló eltérések (dizmorfiás arckarakter, thymus hiány, immundeficiencia, szív rendellenességek, szájpad rendellenesség, szellemi fogyatékosság…) közül prenatálisan a szívfejlődési rendellenességek (70-80%), az ajak- szájpad eltérések (50-70%) és a méhen belüli retardáció (10-50%) a leggyakoribbak. A kórkép korai, első két trimeszteri diagnosztikájának lehetőségét a fejlődő magzati echocardiográfia tette lehetővé, hiszen a kórképben gyakori magzati conotruncális és az aortaív cardiovasculáris eltérései felismerhetőek. Kórházunk és a GOKI magzati echocardiográfiás csoportja által 2016 tavaszától kialakított munkacsoport célja a magzati szív ultrahang szűrés során felismert magzati vitiumok hátterében álló esetek molekuláris vizsgálata 22q11DS irányban. Laborunkban a prenatálisan felismert szívfejlődési rendellenesség kapcsán fluorescenes in situ hybridizációval (FISH) vizsgáltuk a mintákat, az invazív mintavétellel nyert amnionsejteket tenyésztettünk, a chorionsejteket direkt módszerrel preparáltuk. Próbaként a minimális kritikus régióra specifikus HIRA és TBX1 gének jelenlétét igazoló szondákat alkalmaztunk. Előadásunkban beszámolunk munkacsoportunk eddigi eredményeiről és elemezzük a DiGeorge szindróma prenatális vizsgálatának lehetőségeit, illetve az indikációs köreit. Az előadás során áttekintést nyújtunk a non invazív tesztek (NIPT) hatékonyságáról a microdeléciós szindrómák irányában a jelenleg rendelkezésre álló legújabb nemzetközi adatok alapján.